A pillanat

minden nap ott vagyunk
a múlt és jövő határán
a múlt távolodik
a jövő közeledik
csak egy dolog él
a jelenünk, ami
egy villanás avagy
egy hosszú pillanat

amikor ráeszmélünk
hogy ez a pár perc
a jelenünk, s benne
az életünk amit élünk
a madár szárnyalása
a levelek hullása
a finom ízek öröme
akkor élünk valóban

mert amíg aggaszt
a múltunk története
ahol rosszul voltunk
vagy tartunk a jövőtől
ami egyelőre ismeretlen
és akár lehet hasonló is
mint a múltunk, amitől
továbbra is félünk

addig nem tudjuk
kiélvezni a jelent
és annak gyümölcseit
a szárnyaló elménket
a levelek szépségét
az ízletes ételeket
a társalgás örömét
a saját életünket

a jövő mindig a
jelennel kezdődik
ezzel a pillanattal
amikor én éppen
belefeledkezem
valamibe, amitől
könnyebb lesz
az életem

Lapok a falon

a kedvenc falam a házban
itt van pont velem szemben
jópár hónapja tapétáztam ki
lakberendezési újságokkal
bár teljes összevisszaságban
kerültek egymás mellé, mégis
jól passzolnak egymáshoz a lapok
mintha meg lenne tervezve a kép

a szivárvány minden színe
képviselteti magát a falon
mégsem harsány vagy rikító
és az jut az eszembe róla
hogy talán ilyenek vagyunk
mi is: akkor vagyunk jól és
egyensúlyban, ha mindenféle
érzést megengedünk magunknak

nincs jó érzés és rossz érzés
mert nincs rangsor közöttük
a harag ugyanolyan fontos
mint az öröm vagy a nyugalom
és szomorúnak lennünk is kell
nemcsak lelkesedni vagy ragyogni
különben felborul az egyensúly
és rosszul érezzük magunkat

de ha valaki abban a hitben nőtt föl
hogy másra haragudni nem szabad
és mást nem okolhat, csak magát
az legbelül picire zsugorodik és
minden miatt önmagát hibáztatja
akkor is, amikor senki sem hibás
és ez nagyon egészségtelen dolog
felnőttkorban is nagy kárt okozhat

mert azt hiheti az ember, hogy benne,
csakis benne van a hiba és hogy
mások szinte tökéletesek úgy, ahogy
vannak - és ez egy lefelé vezető
spirált tud eredményezni, ami 
szomorú helyekre vezethet:
kétségbeesésbe, depresszióba,
akár a világtól elrugaszkodásba is

de ha felfogjuk, elfogadjuk, hogy 
igenis szabad önmagunknak lenni
tökéletlennek, szomorúnak, dühösnek
akkor rájövünk, hogy ugyanolyanok
vagyunk, mint bárki más a világon
miközben én vagyok én - egyedi lény
akitől csak teljesebb lesz a világ, mivel 
soha, senki más nem hasonlít ránk

Télies hangulat

még november sincs de
már leesett az első hó
fehérre festette a fákat
világosabb lett a táj tőle
befagyott a madarak itatója
csak átmenetileg, de
korcsolyázhatnának is
vicces látvány lenne

a kandallóban ég a tűz
a macska szundikál
télies hangulat van
a verebek csipognak
várják a magokat
a faluban nyugalom
meleg teát kortyolok
citromos-gyömbérest

spagettitököt sütünk
ami megsülve a sütőben
spagettiszerű lesz
kaprot és joghurtot
teszek a tetejére
svédül "spagettipumpa"
eme tök elnevezése
mert ez egy vicces nyelv

olvasok a nappaliban
és ránézek a hírekre is
ha én szerkeszteném őket
nagy részük lelkesítő lenne
nem elrettentő és ijesztő
a világ nem is olyan veszélyes
amilyennek az újságok alapján
tűnhet, látszik, megjelenik

közben elolvadt a hó is
csak a hideg maradt, de
ha minden igaz, megy az is
Finnország felé, északra
a madáritatót újratöltöttük
a madáretetőt is szintúgy
a központi fűtést beüzemeltük
de azért várjuk a jobb időt

Kiruccanás

a minap vásárban voltunk
a szomszéd néni meg én
borús, szeles idő volt, de
legalább nem esett az eső
Tomelillába vonatoztunk
nézelődtünk, válogattunk
én nem vettem vásárfiát
de érdekes volt körbejárni

amikor kissé átfáztunk és
elfáradtunk mindebben
kerestünk egy kávézót
és fikáztunk* egyet, én
találtam egy nagyon finom
ropogós fahéjas tekercset
ami annyira jó volt, hogy
muszáj volt még egyet

amit megosztottam a
szomszéd nénivel, ő is
konstatálta, hogy ez
valami különleges, amiért
majd érdemes lehet majd
visszanézni valamikor
ide a Perec és Tortába
ahogy a helyet hívják 

utána elmentünk még egy
helyre, a Bo Ohlssonba,
ahol mindenfélét lehet
kapni, de tényleg mindent
a játékoktól a ruhákig,
a szerszámtól a madárházig
itt is jól körbenéztünk
Catharina vett ezt-azt

és leültünk kint egy padon
mert kissé kimerültünk
beszélgettünk egy jót
erről-arról, falusi ügyekről
jó volt, hogy kimozdultunk
ezen az októbervégi napon
megérte a fáradságot és
élveztem a társaságot

* a svédek így hívják a kávézást

Évszakok

reggelente később világosodik
és délután hamarabb sötétedik
vasárnap már órát is állítunk
és téli időszámításba kezdünk
egész szép októberünk volt idén
hátha a november is kegyes lesz
és kapunk tőle némi napsütést
amire nagy szükségünk lesz

én valahogy úgy képzelem, hogy
november végéig enyhe idő lesz
aztán decemberben leesik a hó
amitől kivilágosodnak az utcák
és örülnek neki a gyerekek is
meg a síelők, snowboardosok 
akik a pattogó ágak hangjára
a kandalló mellett megpihennek

a bögrében illatos tea gőzölög
az ablakokban világító csillagok
kint pedig csak hull a pelyhes
és elég zsúfoltak a madáretetők
távolról is jönnek erdei madarak
akik egyébként jól elvannak
de ha nagy a hótakaró, akkor
némi segítségre szorulnak

már csak a januárt, februárt
kell kibekkelni valahogyan 
hogy végre tavasz legyen
kellemes márciusra vágyom
nem úgy, mint tavaly, amikor
hó borította a vidéket hetekig
igaz, megvolt annak a szépsége 
snowboardpálya a kert végében

és tavasszal egyre hosszabbak 
lesznek majd végre a nappalok
szebben énekelnek a madarak
előbújnak a zöld hajtások is
langyosabb lesz a levegő
lekerülhet a nagykabátunk
a napsütés melegíteni is tud
és reményteliek leszünk mi is  

Az energia útjai

megtudtam, hogy a káosz
szükséges az életünkben
a rend pedig káros lehet
pedig nem gondolnánk
a káosz természetes
és energiát is ad
káoszból jön
a Nap energiája
az elektromos áram
és még sorolhatnám

aztán ott vannak a gondolataim
a hitvilágom, a hiedelmeim
azt hinném, az enyémek
pedig nagyrészt átvettem
másoktól, szülőktől, bárkitől
az önkorlátozásaimat bár
magamévá tettem, nem a sajátjaim
leszűkítik a mozgásteremet
azt hiszem, ez a természetes
pedig másokra rezonálok

nehéz elhinni hogy szabad
gazdag, bátor és szárnyaló vagyok
mást tanultam magamról
hosszú évek során
de soha nem késő
engedélyt adni magamnak
elfogadni, hogy én vagyok én
aki megváltoztatja a világát
és ezen keresztül a világot is
mert itt van végre az ideje

Görög álom

tavasz volt, de kint hó esett
és jöttek az álmok, amikről
ma sem tudom, álmok voltak-e
vagy esetleg látomások a jövőről
az orvos azt mondta volna:
színtiszta hallucináció, erre
gyógyszert kell beszedni
de mindent még az orvosok
sem tudhatnak, ugyebár
szóval láttam, amit láttam

inspirációnak könyveket
raktam a falépcső szélére
hogy emlékeztessenek rá:
a korlátok az agyunkban
vannak, nem a valóságban
és tudtam, hogy akár a
legmerészebb álmaim is
valóra válhatnak, ezért
Görögországba terveztem
utat, ahová mindenki eljött

csodás görög táj, mi örültünk
egymásnak, hogy végre
összejöttünk, ennyi idő után
vakító fehér épületek, 
rózsaszín virágú bokrok,
a tenger azúrkék ragyogása
örültünk egymás sikerének
áradt az energia, oda és vissza
most is látom magam előtt
nem is tudom, miért a múlt idő

hiszen még nem repültünk el
görög földre, még várat magára
tudom, hogy nagyon jó lesz
hogy nem véletlenül készültem rá
bár megszenvedtem utána
és begubóztam a házban
elhittem a rossz gondolataimat
amik mélyről jöttek fel és
azt hittem, soha nem jutok már el
se Görögországba, se máshová

pedig emlékszem, hogy milyen
élmény a gépről megpillantani
a görög szigetek kontúrjait
talán Naxost szerettem leginkább
és Nissirost, ahol felgyalogoltunk
anno a templomhoz, a csúcsra
ahonnan kiláttunk a tengerre
és választhattunk magunknak
egy saját, igazi szigetet
az volt a szabadság maga

[Kép: Thomas McKnight: Barbuda]

A természetben élve

a szomszédainknak van egy kis tavuk
benne huszonkét pompás aranyhallal
a víz csobogása kellemesen ellazít és
időnként békák is állomásoznak a tóban
néha én is etetem a halakat, amikor
a szomszédok nyaralni mennek
kiváncsi állatok ezek a halak
gyakran a felszínre jönnek csak úgy is

két hete megjelent egy szürkegém
észrevette, halakat zsákmányolhatna
de nem hagyták ezt ennyiben
a szomszédaink és hálót raktak
a tavacska fölé, köré, védelemként
szóval ezután gyakran láttuk
a gémet háztetőn, a tó mellett
de nem fért hozzá a halakhoz

mígnem pár napja hazafelé
jöttem az aznapi sétámból
és megláttam a szürkegémet
a zöld védőháló alatt, amint
foglyául ejtette a madarat
riasztottam a szomszédokat
kiszabadították pár perc alatt
gondolván, hogy sokkot kapott

de végül elrepült a kertek fölött
még jó, hogy be nem lakmározott
örvendeztünk megkönnyebbülten
hiszen közel volt hozzá, nagyon
figyelmünket a tóra irányítottuk
várva, hogy feljöjjenek a halak
talán ők is sokkot kaptak alul?
bepánikoltak a nagy madártól?

de ahogy teltek a percek, úgy
lett egyre szörnyűbb a gyanú
hogy a szürkegém igenis
megkapta azt, amiért jött
és teli gyomorral, benne
huszonkét aranyhallal
(amik évekig éltek itt a tóban)
repült el a hálóból szabadulva...

a szomszéd néni éjszakára
egy nagy mécsestartót rakott
a halastó mellé, gyászolva
de szerencsére másnapra
előmerészkedett jópár hal
mintegy tizenkét darab
akik a tó alján bújtak meg és
most örülünk, hogy vannak

Motiváció

zabtejes kávémat iszogatva
az jutott az eszembe, hogy
mostanában nincs türelmem
könyveket elővenni, olvasni

inkább a számítógép elé ülök
azzal motiválom magamat
megvannak a kedvenceim
akik lelki támogatást adnak

hitelesnek kell lenniük
tudom, ők maguk is átéltek
néhány nehéz időszakot
és felhasználták azokat

bár nehéz elképzelni
hogy egykor a szakadék
alján ültek ők maguk is
mint én vagy bárki más

de hiszen nekem is voltak
remek hónapjaim, éveim
csak van, amikor nem annyira
szalad a szekér, mint pl. idén

de tudom, hogy visszatekintve
2018 nagyon fontos évem lesz
a fordulat éve, amikoris
kitörtem a mozdulatlanságból

Elisabeth

ma reggel amikor a vonaton leültem
egy fiatal apáca nézett vissza rám
kedvesen mosolygott és köszönt
később megkért, vigyázzak a holmijára
amíg elmegy a mellékhelyiségbe
utána könyvet vett elő bőröndjéből
azt hiszem, imákat olvasott
közben le-lecsukta a szemeit

majd Malmöbe érve odahajolt hozzám
megkérdezte, ismerem-e a Triangeln-t
mert neki csak öt perce lesz ott 
elérni a reptérre menő buszt...
mondtam, hogy én is ott szállok le
és megmutatom neki a megállót
de hát nem kések el valahonnan?
megnyugtattam, hogy sehonnan

te egy angyal vagy, mondta az apáca 
futva közelítettük meg a liftet
hogy hamarabb kiérjünk a felszínre
egy kutyás férfi volt a liftben
egy vizslának látszó kutyussal
aki egy rhodéziai ridgeback volt
de a hátán a tipikus szőrcsík nélkül
emiatt hiszi mindenki vizslának

a buszmegállóban rájöttünk, hogy
még 20 perc van a busz indulásáig
"még van időd egy kávéra" mondtam
és pont itt egy kávézó a sarkon
az apáca ragaszkodott hozzá, hogy
meghívjon engem egy kávéra
ő teát ivott és szendvicset evett
de nem volt túl sok ideje rá

gyakran szoktál repülni? - kérdeztem
abszolút nem, ez kivételes - válaszolta ő
esetleg tanfolyamra mész? - kérdeztem
elgondolkodott és azt mondta
nem, teljesen más okból utazom
megkérdezte a nevemet is
(furcsa név, mondtam neki, tudom)
majd elárulta az övét is: Elisabeth

és mivel már mennie kellett, felállt
felvette a kabátját, összeszedte a holmiját 
és még annyit tett hozzá, hogy 
"ha szoktál imádkozni, mondj el néha
egy imát értem is - én is fogok érted
imádkozni", majd kezet fogott velem
és ellibegett a buszmegálló irányába, míg
én magamra maradtam a könnyeimmel

Minimalizmus

"viszlát dolgok" a címe a könyvnek

amit a minap kikölcsönöztem
arról szól, hogyan legyünk
boldogabbak minimalistán
nem lehet véletlen, 
hogy ő is egy japán
akinek kinyílt a szeme
lomtalanítás közben és után

két hete az IKEA-ban voltam
több nappaliban is leültem
és elképzeltem, hogy az én nappalim
is ilyen rendezett és megnyugtató
hogy nem lomokra látok rá a kanapéról
hanem a szoba másik, nyugalmas felére
ahol mindennek megvan a saját helye
és ahol a kevesebb több

pihentető érzés volt az IKEA-ban
a kanapén ücsörögni, nézelődni
mintha engedélyt kaptam volna
hogy ellazítsam az izmaimat
hogy végre megpihenjek
nem zaklatott fel a káosz
sem kint, sem bent, sehol sem
élveztem a látványt és az érzést

ha lehetett volna rendet venni
én vevő lettem volna rá
vettem volna egy félszobányit
hazavittem volna busszal, vonattal
és leraktam volna nappaliban
minden pénzt megérne ez nekem
sajnos nincs ilyen opció sehol
így marad a hagyományos út

Ősz és napsütés

október végefelé jár
reggeli köd és
hűvösség után
éles a napsütés
langymeleg a levegő
falevelet gereblyézek
nagy halmokba és zsákba
legyen ilyen a november is

vagy inkább legyen másmilyen
lelkesedéssel teli hónap
vidámabb, mint az augusztus
élettelibb, mint a május
elfogadóbb, mint az április
lazább, mint a február
itt ülök két világ határán
és még mindig köd van itt

úgy tűnik, egyedül vagyok
a gereblyémmel, a zsákommal
a mindenféle szerszámaimmal
pedig valójában segítenek
nekem sokan az utamon
napról napra többen vannak
és adnak az energiájukból
ami mintha kifogyhatatlan lenne

tudom, hogy egyre erősödöm
és egyre inkább önmagam leszek
aki rajong a kihívásokért és
aki számára nincs lehetetlen
én is segíteni akarok majd
azoknak, akik hiszik, hogy
egyedül vannak, pedig
ott leszek én is mellettük

Enneagram

Még egy saját vers, amit az enneagram rendszere ihletett, amely szerint az emberek 9 különböző típusba oszthatóak, pl. Gondoskodó, Individualista, Alkalmazkodó, Megfigyelő...
- - - - -

sárga, lehulló falevelek
a sütőtök mézédes húsa
kint ragyogó napsütés
bent szundikáló macska
sétálni lenne jó
de leragad a szemem
bár aludtam éjjel, de
úgy tűnik, mégsem eleget

az enneagram szerint
hetes típus lennék
rajongó és felfedező
aki szabad és boldog
akar lenni
lelkesedni szeret
és elkerülni a fájdalmat
meg az elnyomást

izgalmas élményeket keres
de szétszórttá és fáradttá
tud válni mindezek közben
magamra ismerek
amikor jól vagyok
pont ilyen vagyok
de mostanában nem éppen
tudom keresni az élményeket

meg akarom találni
a régi-új önmagamat
a régi lelkesedést
az új önbizalmat
az önegyüttérzést
és a dühöt is, igen
mert az is fontos
nem elnyomásra méltó

életöröm és empátia
ez szeretnék lenni megint
mert ez vagyok én
nem a magamba zártság
nem a kétségbeesés
nem az összeszorított fogak
szeretni akarom az őszt
a telet, a nyarat, a tavaszt

Latolgató

ha lenne hozzá kedvem
elmehetnék moziba
de a múlt héten már voltam
és eléggé untatott a film
nem csinált kedvet
egy újabb látogatáshoz

vagy akár festhetnék
újabb képeket akrilfestékkel
csak az a baj, hogy nincs ihlet
legutoljára is kedvetlenül festettem
az eredménynek nem örültem
pedig ötleteim lennének még

esetleg rendezgethetném
számtalan fotóimat
megmenthetném őket a jövőnek
mozaikképet gyárthatnék belőlük
igazán kreatív dolgokat tehetnék
de nem érzek rá késztetést

amihez kedvem lenne
emberekkel találkozni
eszméket cserélni, vagy
hallgatni, beszélni, csevegni
a múlt héten ez volt a program
és nem bántam meg egyáltalán

a legjobb hely a városban te vagy
mondja Tisza Kata könyvcíme
egyelőre még nem vagyok az
de a lehetőség megvan
tudom, hogy a kertek alatt van
közeledő hideg ide vagy oda

Utazás időben és térben

szerda van, eljöttem Malmöbe
vérvételre és levegőváltozás céljából
már régóta nem félek attól, hogy megszúrnak
tízéves rutint szereztem benne
a nővér nagyon közvetlen és kedves
megcsodálja a kék, mini IKEA-szatyromat
"még soha nem láttam ilyet", mondja
egyből jobb kedvem lesz tőle


attól jobban tartok, hogy elalszom
a vonaton, a váróteremben, akárhol
ébren akarok végre lenni
mint például tavaly ősszel
amikor még nem kezdtem dolgozni
és tele voltam életörömmel
tudtam, hogy megtalálom
a nekem való munkát, kihívást

és mint a népmesében szereplő lány
meg is találtam - meg nem is
élveztem is - meg nem is
de egyre többet szorongtam
mert egyedül maradtam benne
és nem akartam gondot okozni
mindent bevállaltam, én, egyedül
azt gondoltam, ez így rendben lesz

amikor pedig februárra kiderült, hogy
nagy gondok vannak és rosszul vagyok
akkor már tulajdonképpen késő volt
segítséget kérni, aludni próbálni,
menteni a menthetőt, kézen járni
nem tudtam okosan reagálni
túl sok volt a félelem és a fájdalom
bepánikoltam, összecsukódtam

nyolc hónappal később itt vagyok
viszonylag jól is vagyok
de még nem vagyok önmagam
keresem a célokat és álmokat
a motivációt és a lángolást
hogy úgy ébredjek fel reggel
hogy szeressem az életemet
és mosolyogjak a világra

Saját termés

Nem vágyom költői babérokra, csak megihletett az utazás:

bőröndbe és táskába csomagolva
az esetlegesen hiányzó tárgyakat számbavéve
térkép után keresgélve
a telefon irányába tapogatózom
kilépek a szállásomról
és elindulok a taxi felé
a Kenyérmező utcába
(milyen csata is volt ott? gondolom)

a taxisofőr kiábrándult
belefáradt a rendszerbe
meg az észnélküliségbe
elmeséli egy balesetét
és hogy egyszer
a neje is összetörte a kocsit
amit rosszallva említ
mintha ő megmondta volna előre

kiszálláskor szól, hogy a tízezres
amit adtam neki
hamarosan lejárna
szerencse, hogy azzal fizettem
muszáj itt naprakésznek lenni
és felvenni a pesti tempót
különben lemaradok biztosan
mint a borravaló (amit adtam)

a reptéren egy ukrán lány
átgázol mindenkin 
a biztonsági ellenőrzés sorában
valami megzavarhatta 
ő a malmöi sort keresi
magyarázzuk neki, hogy 
mindannyian ugyanoda megyünk
jó helyen jár, álljon meg

a repülőn a stewardessek
hadarnak, mintha ettől
az életük függne
nem jön át az információ
csak ha már sokadszor hallod
mintha a beszéd sebessége
fontosabb lenne, mint a tartalom
pedig ez butaság

megérkezem Malmöbe
itt is ragyogó napsütés
indián nyár (vagy brit nyár
ahogy a svédek mondják)
csomagot ne hagyjunk magára
mondja a hangosbemondó
szerencse, hogy két bőröndöm van
egy piros és egy fekete

Tisza Kata

Olvasom A legjobb hely a városban te vagy című, terápiás versekkel teli kötetét és muszáj ebből is idéznem:

megküzdött nő vagyok
már haltam meg kétszer
de még itt vagyok
működik bennem a rendszer
de még itt vagyok
nincs többé semmi kényszer
én repülés közben
támadok fel szépen

És még egy:

sosem voltam fiatal
máris megöregedtem
egyetlen éj alatt
vénasszonnyá lettem
először az ijedtség volt
mi magáévá tett engem
de rögtön utána
át is értékeltem
ez itt a megnyugvás
én már nem felelek meg
apák és férjek
nem várok több dicséretet

... és egy utolsó:

hiányaiból tartott a nő kiállítást
sokan eljöttek rá
csodálva gazdagságát

Gyomnövény vagy csemege?

A szomszédunk és a közöttünk lévő "senki földje" telket minden évben rendre ellepi a kirskål, magyarul podagrafű vagy köszvényfű (Aegopodium podagraria), amely gyomnövény a Wikipedia szerint

[...] Agresszív növésű faj, ami minden normál kerti talajban jól fejlődik. Laza, nedves talajon hamar nagy felületet beborít és a többi lágy szárú növényt is képes kiszorítani.

Először mi is csak a gyűlöletes, leküzdendő (de sajnos: leküzdhetetlen) ellenséget láttuk benne, amikor egyszer csak a kezünk ügyébe került pár recept, ahol ez az egyik fő hozzávaló.

A kirskål-os pite kecskesajttal (a receptje svédül itt) - tanúsíthatom! - egyszerűen ellenállhatatlan. Valami olyan mennyei íze van, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Szóval részben rehabilitáltuk ezt a gyomnövényt... (egyéb, de magyar nyelvű receptek itt)

Ha valaki a fenti pite elkészítésére adná a fejét, a zsengébb leveleket érdemes leszedni hozzá:

Friss, virágzás előtti levelei salátaként, főzelékként fogyaszthatóak. Idősebb leveleinek íze a petrezselyemre hasonlít, így inkább fűszerezésre alkalmas.

Az örökös: ismeretlen

... avagy eredeti címe: Arvinge okänd annak a svéd közszolgálati tévén jelenleg is futó sorozatnak, ahol Niklas és Kattis (a képen) örökösöket próbálnak meg felkutatni. Olyan örökösöket, akiket a svéd állam hiába keresett és emiatt esélyes, hogy bizonyos idő leteltével (azt hiszem, ez 5 év) az államra szállna az örökség: egy állami alapítványra, ahonnan egyének és alapítványok pályázhatnak anyagi támogatásra (Allmänna Arvsfonden / Általános örökösödési alapítvány).

Nagyon izgalmas, ahogy a 21. század minden eszközét megpróbálják bevetni a sokszor külföldre vezető szálak kibogozására: Facebook, hivatali adatok, állami és egyházi születési és halálozási nyilvántartások, családfakutató oldalak, volt munkatársakkal való párbeszéd... de sokszor a helyszínen, az utcán kérdezősködnek, vajon ismerte-e valaki az elhunytat vagy a családját. Ehhez persze szerencse is kell.

Pont így történt abban a részben is, ahol egy 56-ban Svédországba disszidált magyar férfi, Tasi István fia után érdeklődtek abban a budapesti, wekerletelepi utcában, ahol anno, az ötvenes években lakott a család. Az ember azt gondolná, hogy kicsi az esélye, hogy a Magyarországon maradt feleség nem költözött el anno és hogy a fia ma is ott él...

Mégis ez történt: hosszas kérdezősködés után az egyik volt szomszéd útbaigazította a stábot, hogy pontosan a szomszéd utcában lakik az, akit keresnek: ifjabb Tasi István, akinek évekkel ezelőtt megszakadt a kapcsolata az apjával. És akinek így 7,5 millió svéd korona (kb. 234 millió forint) hullott az ölébe. Ilyenkor az örökös egy dossziét is kap, amely tartalmazza Niklas és Kattis nyomozásának az eredményeit: különféle dokumentumokat, fotókat.

Ízelítőként: az egyik részt angolul is feliratozták: The boy who was left behind.

Feldmár András

... vettem egy könyvet tőle "Életunalom, élettér, életkedv" címmel. Ugyan sokat ismétli magát (más könyveiből ismert példái, fordulatai visszaköszönnek), de találtam ebben a könyvben is olyan gondolatokat, amik megállásra, agyalásra, átérzésre késztetnek. Például:

Az anyám különleges lény volt, de nem volt alkalmas arra, hogy bemutassa nekem a valóságot. Magamtól kellett rájönnöm, hogy a valóság sokkal jobb és bőkezűbb, mint ő valaha is volt. Hát, ennek nagyon lehetett örülni. De mivel 30 éves voltam, amikor erre kezdtem rájönni, később meg kellett siratnom a sok elveszített évet. Egy szerencsésebb ember, akinek a szülei egy barátságosabb világot mutattak be, már legalább 20 éve azt csinálta, amit én 30 éves fejjel kezdtem.

  , illetve:

Soha semmi sem történik csak úgy magától. Mindig valaki tesz valakivel valamit. Rá kell ébredni, hogy szabadok vagyunk, és semmit sem kell eltűrni."

Ami az első idézetet illeti, valahol Tisza Kata is írja, hogy az életben az egyik legfontosabb dolog megtanulni gyászolni.

Magyar földön

Tegnap délelőtt óta Budapesten vagyok és igyekszem akklimatizálódni az itteni meleghez (25 fok napközben), a pesti tempóhoz, a magyar ízekhez... Pl. a Sparban isteni Univer padlizsánkrémet találtam - ez itt a reklám helye.

Ugyancsak tegnap délután volt egy izgalmas találkám Krisztával, Óbudán. Rengeteget beszéltünk, jól megértettük egymást, pedig korábban még soha nem ültünk le kettesben. Ebben persze az is közrejátszik, hogy vannak közös pontok, vonások a múltunkban. Finom volt a jeges kávé is!

Ezeket a sorokat a szállásomon pötyögöm az új tabletemen (ami nagyon cuki és szinte ugyanúgy műxik, mint a Samsung mobilom). A szobám teljesen csöndes - ahhoz képest, hogy a forgalmas Rákóczi úton van -, a tulaj pasas arab és rettentően segítőkész, kaptam tőle egy vagon kávét, teát, sampont is :)

Kontinens - az vajon mi?...

Ha az ember elég sokat hall svédeket beszélni, előbb-utóbb megüti a fülét, ahogy a "kontinensről" cserélnek eszmét. Márminthogy tisztán kivehető, hogy a kontinens az Svédországtól délre fekszik, tehát Svédország semmiképpen nem értendő bele. Szerintük.

Teljesen intelligens és művelt svédeket próbáltam az ellenkezőjéről meggyőzni - hiába. Mintha a Skandináv-félsziget egy sziget lenne Európától északra. Mintha ángliusok lennénk (akik ugye szintén hasonló elveket vallanak).

Így tudnak efféle mondatok megszületni:

• "Így utazhatsz a kontinensre"
• "Melegrekord a kontinensen"
• "Trelleborg - kapu a kontinens felé"
• "Kutatók óvnak a kontinensről származó marhahústól"

Kávézó

Az Espresso House kávézóban nagyon finom a reggeli tojásos-kaviáros szendvics, ha reggelente Malmöben (vagy Ystadban) betérek ide, csak ezt kérem - plusz egy kis lattét. A kaviár alatt persze a szokásos svéd kaviárkrémet kell érteni, amit tubusból nyomhatunk ki. A szendvicset némi friss kapor teszi teljesebb ízűvé.

Az egyik baristalányt már régóta ismerem - mármint barista minőségében -, ő rendszeresen úgy szokott fogadni, hogy "... a szokásosat?" Mondhatni, törzsvendég vagyok :-)

Amikor júliusban Stockholmban voltunk és dögmeleg volt, egy fülledt levegőjű Espresso House-ban kipróbáltam a Lemon Nice elnevezésű jeges teájukat - és beleszerettem. Valahogy pont jól el van találva: nem túl édes, nem túl teaízű és vannak benne citromkarikák plusz mentalevél is.

A csokitortájuk nekem nem jön be, de az áfonyás pitéjük vaníliaszósszal annál inkább. Nemrég, amikor egy ilyet vettem, még sorbanállás közben kissé csalódottan láttam, hogy egy eléggé kis szelet a következő, amit majd kivesznek (mármint nekem). Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a barista lány egy nagyobb szeletet emelt ki számomra. Megbeszéltük, hogy én nem akartam nagyobbat kérni - ő meg nem akart nekem olyan pici szeletet adni :-)

Nem tipikus

Múlt heti élmény: leülök a Malmö felé tartó vonaton (négyes ülés), mellettem egy srác ül, velünk szemben a két üres ülés előtt egy gördeszka hever a földön, az oldalára fordítva. Furcsállom a dolgot, megkérdezem a srácot, hogy az övé-e a gördeszka? Azt válaszolja, hogy nem, hanem a tulajdonosa hátrébb ült valahová. Mondom neki, hogy remélem, az illető nem feledkezett meg a gördeszkájáról. Ő is helyesel, azzal, hogy sokba kerülnek ezek a jószágok.

Pár percet ülünk, magunk elé nézve, majd a srác nem bírja tovább, hátrébb megy és megkérdezi a gördeszka tulajdonosát, hogy tudja-e, hogy nem vitte magával a járművét?... A megszólított srác riadtan felpattan és magához veszi a gördeszkát. Én megjegyzem a szomszédomnak, hogy milyen jó, hogy megkérdezte.

Később, Skurup előtt felhívja a figyelmemet a szivárványra: "pedig nem is esik az eső", mondja. Hát itt tényleg nem, mondom. A srác pedig a feszes mondataival és stílusával - mostanra már rájöttem - nagyon emlékeztet engem az Atypical aspergeres főszereplőjére... egyébként mindketten nagyon szimpatikusak.

Utazás, repülés

Már csak 3-at kell aludnom, hogy Magyarországra menjek. Wizzair-es beszállókártya kinyomtatva, budapesti programok megszervezve, drukk a jó időért... és enyhe zsongás a fejben. Ne és persze csomagolni kell(ene).

Pesten nemcsak egyes emberekkel fogok találkozni, hanem megyek egy csoporttalálkozóra is, amit - ráadásul - én szerveztem. Nagyon, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz. Aztán megyek még fogorvoshoz és fodrászhoz is - mert ezekből is a magyar az igazi :-) És moziba is szeretnék elmenni, pláne mert Budapesten megvan az a luxusa az embernek, hogy akár több művészmoziba is beülhet.

Most látom: 22-23 fokot mondanak a jövő hétre Budapestre, tyűha! Itt nálunk olyan 10-14 fokok vannak mostanában, bár tegnap talán 15-16 fok is lehetett.

Ami a blogot illeti, tényleg kihívás lesz ezen az öt napon is blogolnom valahonnan... mivel számítógépet nem fogok vinni. De esetleg a vadiúj tabletemet? (Ami elméletileg holnap érkezik.)

Kirándulás + tök jó

Ma voltunk az erdőben, jó sok gombát láttunk. Bár főleg galócákat, ahogy elnéztem. És megzavartunk egy tóból ivó tehéncsapatot, pontosabban először a vízimadarakat, amelyeknek a tömeges menekülése megrettentette a bocikat is, sajnos (ld. a mellékelt képet is: menekülés folyamatban).

Kivételesen szép, napos idő volt ma, teljesen kimelegedtünk a túra közben. De az is biztos, hogy ha egyedül mentem volna, akkor menthetetlenül eltévedtem volna... Igen, azt hiszem, felnézek azokra, akik ösztönösen(?) jól tudnak tájékozódni.

És amibe még bele kellene vetni magunkat: a tökök feldolgozása. Tegnap délután vettünk pár, különböző tököt egy udvarban, egy szántóföld+kert mellett, ahol ugyan senki élő lélekkel nem találkoztunk, de be lehetett dobni a (megsaccolt) pénzt egy perselybe. Két hosszú tök (sötétzöld!) tökfőzeléknek, egy sütőtök, egy spagettitök - legalábbis a svédek így hívják: spagettipumpa -, plusz három kis cuki dísztök volt a zsákmányunk.

Három pozitívum

... a mai napon:

• egy új blogot barkácsoltam magamnak össze (EZT) és élveztem a folyamatot, leginkább a dizájnolás részét, amikor a betűket, színeket, képeket és egyebeket válogattam össze

• megrendeltem - végre! - életem első tabletjét a neten, egy Galaxy Tab S2-t... jut eszembe, nem szeretnék csalódni az észt cégben, amely az eladó [és erre csak a megrendelés után jöttem rá]

• az első ystadi gyógyszertárban megkaptam a nemszeretem-gyógyszeremet (amit általában Malmöben is alig találok meg)

Munkaügyek

Hmmm, ezt is megértük, hogy x év után újra blogot írok... aminek a nevében a "jobb" nemcsak a javulófélben lévő egészségemre utal, hanem akár az állást, munkát is jelentheti (ami svédül: jobb). 

Ugyanis hamarosan lejár a betegszabadságom (október vége?) és azután - ha minden igaz -, beindul a munkatréningem. Amit ugyan még soha az életben nem csináltam, de állítólag nem annyira veszélyes, mint az igazi munka: továbbra is a megszokott táppénzt kapom majd (a betegbiztosítótól / Försäkringskassan), "csak" részmunkaidőben dolgozni járok, és ami a lényeg: nulla felelősséggel. Amire azért van szükség, hogy minél hatékonyabb legyen a visszaszokás a munka világába. 

A részmunkaidő először általában 25%, majd bizonyos idő elteltével (= ha minden jól megy) felmegy 50%-ra, később 75%-ra. Utána pedig ideális esetben a teljes munkaidő következik. A legideálisabb esetben pedig egy tényleges munka, amim nekem jelenleg még nincs - mivel a legutóbbi munkaviszonyom a próbaidő alatt szűnt meg, a betegségem kezdetén, egészen pontosan idén tavasszal. Tehát számomra a munkatréning nem a saját munkahelyemre visszatérést jelenti.