Nagyon izgalmas, ahogy a 21. század minden eszközét megpróbálják bevetni a sokszor külföldre vezető szálak kibogozására: Facebook, hivatali adatok, állami és egyházi születési és halálozási nyilvántartások, családfakutató oldalak, volt munkatársakkal való párbeszéd... de sokszor a helyszínen, az utcán kérdezősködnek, vajon ismerte-e valaki az elhunytat vagy a családját. Ehhez persze szerencse is kell.
Pont így történt abban a részben is, ahol egy 56-ban Svédországba disszidált magyar férfi, Tasi István fia után érdeklődtek abban a budapesti, wekerletelepi utcában, ahol anno, az ötvenes években lakott a család. Az ember azt gondolná, hogy kicsi az esélye, hogy a Magyarországon maradt feleség nem költözött el anno és hogy a fia ma is ott él...
Mégis ez történt: hosszas kérdezősködés után az egyik volt szomszéd útbaigazította a stábot, hogy pontosan a szomszéd utcában lakik az, akit keresnek: ifjabb Tasi István, akinek évekkel ezelőtt megszakadt a kapcsolata az apjával. És akinek így 7,5 millió svéd korona (kb. 234 millió forint) hullott az ölébe. Ilyenkor az örökös egy dossziét is kap, amely tartalmazza Niklas és Kattis nyomozásának az eredményeit: különféle dokumentumokat, fotókat.
Ízelítőként: az egyik részt angolul is feliratozták: The boy who was left behind.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése