itt van pont velem szemben
jópár hónapja tapétáztam ki
lakberendezési újságokkal
bár teljes összevisszaságban
kerültek egymás mellé, mégis
jól passzolnak egymáshoz a lapok
mintha meg lenne tervezve a kép
a szivárvány minden színe
képviselteti magát a falon
mégsem harsány vagy rikító
és az jut az eszembe róla
hogy talán ilyenek vagyunk
mi is: akkor vagyunk jól és
egyensúlyban, ha mindenféle
érzést megengedünk magunknak
nincs jó érzés és rossz érzés
mert nincs rangsor közöttük
a harag ugyanolyan fontos
mint az öröm vagy a nyugalom
és szomorúnak lennünk is kell
nemcsak lelkesedni vagy ragyogni
különben felborul az egyensúly
és rosszul érezzük magunkat
de ha valaki abban a hitben nőtt föl
hogy másra haragudni nem szabad
és mást nem okolhat, csak magát
az legbelül picire zsugorodik és
minden miatt önmagát hibáztatja
akkor is, amikor senki sem hibás
és ez nagyon egészségtelen dolog
felnőttkorban is nagy kárt okozhat
mert azt hiheti az ember, hogy benne,
csakis benne van a hiba és hogy
mások szinte tökéletesek úgy, ahogy
vannak - és ez egy lefelé vezető
spirált tud eredményezni, ami
szomorú helyekre vezethet:
kétségbeesésbe, depresszióba,
akár a világtól elrugaszkodásba is
de ha felfogjuk, elfogadjuk, hogy
igenis szabad önmagunknak lenni
tökéletlennek, szomorúnak, dühösnek
akkor rájövünk, hogy ugyanolyanok
vagyunk, mint bárki más a világon
miközben én vagyok én - egyedi lény
akitől csak teljesebb lesz a világ, mivel
soha, senki más nem hasonlít ránk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése