Ugyanis hamarosan lejár a betegszabadságom (október vége?) és azután - ha minden igaz -, beindul a munkatréningem. Amit ugyan még soha az életben nem csináltam, de állítólag nem annyira veszélyes, mint az igazi munka: továbbra is a megszokott táppénzt kapom majd (a betegbiztosítótól / Försäkringskassan), "csak" részmunkaidőben dolgozni járok, és ami a lényeg: nulla felelősséggel. Amire azért van szükség, hogy minél hatékonyabb legyen a visszaszokás a munka világába.
A részmunkaidő először általában 25%, majd bizonyos idő elteltével (= ha minden jól megy) felmegy 50%-ra, később 75%-ra. Utána pedig ideális esetben a teljes munkaidő következik. A legideálisabb esetben pedig egy tényleges munka, amim nekem jelenleg még nincs - mivel a legutóbbi munkaviszonyom a próbaidő alatt szűnt meg, a betegségem kezdetén, egészen pontosan idén tavasszal. Tehát számomra a munkatréning nem a saját munkahelyemre visszatérést jelenti.
1 megjegyzés:
Szeretem a blogod színeit, képeit. Szívesen odakucorodnék a kék párnákra a csodás fehér, meszelt, épített kuckóba egy forró teával. Inspiráló beszélgetések, békés álmodozások otthonának tűnik számomra. :-) Puszi
Megjegyzés küldése