egy fiatal apáca nézett vissza rám
kedvesen mosolygott és köszönt
később megkért, vigyázzak a holmijára
amíg elmegy a mellékhelyiségbe
utána könyvet vett elő bőröndjéből
azt hiszem, imákat olvasott
közben le-lecsukta a szemeit
majd Malmöbe érve odahajolt hozzám
megkérdezte, ismerem-e a Triangeln-t
mert neki csak öt perce lesz ott
elérni a reptérre menő buszt...
mondtam, hogy én is ott szállok le
és megmutatom neki a megállót
de hát nem kések el valahonnan?
megnyugtattam, hogy sehonnan
te egy angyal vagy, mondta az apáca
futva közelítettük meg a liftet
hogy hamarabb kiérjünk a felszínre
egy kutyás férfi volt a liftben
egy vizslának látszó kutyussal
aki egy rhodéziai ridgeback volt
de a hátán a tipikus szőrcsík nélkül
emiatt hiszi mindenki vizslának
a buszmegállóban rájöttünk, hogy
még 20 perc van a busz indulásáig
"még van időd egy kávéra" mondtam
és pont itt egy kávézó a sarkon
az apáca ragaszkodott hozzá, hogy
meghívjon engem egy kávéra
ő teát ivott és szendvicset evett
de nem volt túl sok ideje rá
gyakran szoktál repülni? - kérdeztem
abszolút nem, ez kivételes - válaszolta ő
esetleg tanfolyamra mész? - kérdeztem
elgondolkodott és azt mondta
nem, teljesen más okból utazom
megkérdezte a nevemet is
(furcsa név, mondtam neki, tudom)
majd elárulta az övét is: Elisabeth
és mivel már mennie kellett, felállt
felvette a kabátját, összeszedte a holmiját
és még annyit tett hozzá, hogy
"ha szoktál imádkozni, mondj el néha
egy imát értem is - én is fogok érted
imádkozni", majd kezet fogott velem
és ellibegett a buszmegálló irányába, míg
én magamra maradtam a könnyeimmel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése