és jöttek az álmok, amikről
ma sem tudom, álmok voltak-e
vagy esetleg látomások a jövőről
az orvos azt mondta volna:
színtiszta hallucináció, erre
gyógyszert kell beszedni
de mindent még az orvosok
sem tudhatnak, ugyebár
szóval láttam, amit láttam
inspirációnak könyveket
raktam a falépcső szélére
hogy emlékeztessenek rá:
a korlátok az agyunkban
vannak, nem a valóságban
és tudtam, hogy akár a
legmerészebb álmaim is
valóra válhatnak, ezért
Görögországba terveztem
utat, ahová mindenki eljött
csodás görög táj, mi örültünk
egymásnak, hogy végre
összejöttünk, ennyi idő után
vakító fehér épületek,
rózsaszín virágú bokrok,
a tenger azúrkék ragyogása
örültünk egymás sikerének
áradt az energia, oda és vissza
most is látom magam előtt
nem is tudom, miért a múlt idő
hiszen még nem repültünk el
görög földre, még várat magára
tudom, hogy nagyon jó lesz
hogy nem véletlenül készültem rá
bár megszenvedtem utána
és begubóztam a házban
elhittem a rossz gondolataimat
amik mélyről jöttek fel és
azt hittem, soha nem jutok már el
se Görögországba, se máshová
pedig emlékszem, hogy milyen
élmény a gépről megpillantani
a görög szigetek kontúrjait
talán Naxost szerettem leginkább
és Nissirost, ahol felgyalogoltunk
anno a templomhoz, a csúcsra
ahonnan kiláttunk a tengerre
és választhattunk magunknak
egy saját, igazi szigetet
az volt a szabadság maga
[Kép: Thomas McKnight: Barbuda]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése