bőröndbe és táskába csomagolva
az esetlegesen hiányzó tárgyakat számbavéve
térkép után keresgélve
a telefon irányába tapogatózom
kilépek a szállásomról
és elindulok a taxi felé
a Kenyérmező utcába
(milyen csata is volt ott? gondolom)
a taxisofőr kiábrándult
belefáradt a rendszerbe
meg az észnélküliségbe
elmeséli egy balesetét
és hogy egyszer
a neje is összetörte a kocsit
amit rosszallva említ
mintha ő megmondta volna előre
kiszálláskor szól, hogy a tízezres
amit adtam neki
hamarosan lejárna
szerencse, hogy azzal fizettem
muszáj itt naprakésznek lenni
és felvenni a pesti tempót
különben lemaradok biztosan
mint a borravaló (amit adtam)
a reptéren egy ukrán lány
átgázol mindenkin
a biztonsági ellenőrzés sorában
valami megzavarhatta
ő a malmöi sort keresi
magyarázzuk neki, hogy
mindannyian ugyanoda megyünk
jó helyen jár, álljon meg
a repülőn a stewardessek
hadarnak, mintha ettől
az életük függne
nem jön át az információ
csak ha már sokadszor hallod
mintha a beszéd sebessége
fontosabb lenne, mint a tartalom
pedig ez butaság
megérkezem Malmöbe
itt is ragyogó napsütés
indián nyár (vagy brit nyár
ahogy a svédek mondják)
csomagot ne hagyjunk magára
mondja a hangosbemondó
szerencse, hogy két bőröndöm van
egy piros és egy fekete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése