... vettem egy könyvet tőle "Életunalom, élettér, életkedv" címmel. Ugyan sokat ismétli magát (más könyveiből ismert példái, fordulatai visszaköszönnek), de találtam ebben a könyvben is olyan gondolatokat, amik megállásra, agyalásra, átérzésre késztetnek. Például:
Az anyám különleges lény volt, de nem volt alkalmas arra, hogy bemutassa nekem a valóságot. Magamtól kellett rájönnöm, hogy a valóság sokkal jobb és bőkezűbb, mint ő valaha is volt. Hát, ennek nagyon lehetett örülni. De mivel 30 éves voltam, amikor erre kezdtem rájönni, később meg kellett siratnom a sok elveszített évet. Egy szerencsésebb ember, akinek a szülei egy barátságosabb világot mutattak be, már legalább 20 éve azt csinálta, amit én 30 éves fejjel kezdtem.
, illetve:
Soha semmi sem történik csak úgy magától. Mindig valaki tesz valakivel valamit. Rá kell ébredni, hogy szabadok vagyunk, és semmit sem kell eltűrni."
Ami az első idézetet illeti, valahol Tisza Kata is írja, hogy az életben az egyik legfontosabb dolog megtanulni gyászolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése