Nem tipikus

Múlt heti élmény: leülök a Malmö felé tartó vonaton (négyes ülés), mellettem egy srác ül, velünk szemben a két üres ülés előtt egy gördeszka hever a földön, az oldalára fordítva. Furcsállom a dolgot, megkérdezem a srácot, hogy az övé-e a gördeszka? Azt válaszolja, hogy nem, hanem a tulajdonosa hátrébb ült valahová. Mondom neki, hogy remélem, az illető nem feledkezett meg a gördeszkájáról. Ő is helyesel, azzal, hogy sokba kerülnek ezek a jószágok.

Pár percet ülünk, magunk elé nézve, majd a srác nem bírja tovább, hátrébb megy és megkérdezi a gördeszka tulajdonosát, hogy tudja-e, hogy nem vitte magával a járművét?... A megszólított srác riadtan felpattan és magához veszi a gördeszkát. Én megjegyzem a szomszédomnak, hogy milyen jó, hogy megkérdezte.

Később, Skurup előtt felhívja a figyelmemet a szivárványra: "pedig nem is esik az eső", mondja. Hát itt tényleg nem, mondom. A srác pedig a feszes mondataival és stílusával - mostanra már rájöttem - nagyon emlékeztet engem az Atypical aspergeres főszereplőjére... egyébként mindketten nagyon szimpatikusak.