Ötven

ez az ötvenedik bejegyzés 
és ugyan az volt a terv, 
hogy százig nem állok meg
most mégis úgy döntöttem
hogy itt a vége: szép volt
jó volt, érdekes kaland volt

talán nosztalgikus lesz majd
visszaolvasnom később, mik
történtek velem ezeken a
napokon, amikor versírásra
adtam a fejemet, mint egy
naplórészlet, olyan ez a blog

remélhetőleg hamarosan
visszatérek majd a munka
világába, ahonnan februárban
betegszabadságra mentem
talán majd arról is írok egy
naplószerűséget, meglátjuk

most mindenesetre itt a vége
valaminek, amit Jobbulás
blognak neveztem el és azt
hiszem, jó ötlet volt belevágni
akkor leírom az utolsó szavakat:
köszönöm a figyelmet! üdv :-)

Könyvtár és egyebek

a malmöi kórházi területen
vagyok éppen, pontosabban
a CRC-n belül, ami annak
a rövidítése, hogy Clinical
Research Center, és itt van
a lundi egyetem egyik 
könyvtára a sok közül

nem nagy könyvtár, de jól
ki van találva, van benne
jópár íróasztal is, meg
tárgyalók, amiket foglalni
lehet egyetemi projekthez
most is látok egy csoportot
akik ilyesmin dolgoznak

és itt ülök én is az egyik
számítógépnél, amikből
nincs olyan sok, csak négy
és még működik az egyetemi
felhasználónevem, ami jó,
ez az én munkafelületem
és a blogíró-műhelyem is

az épületben ezen kívül
van még sokféle funkció
pl. könyvtár a pácienseknek
gyakorlólabor a diákoknak
ahol igazi vészhelyzeteket
lehet szimulálni, megoldani
és sok hely van tanulásra is

meg egy étterem is, ahol
hétköznapokon kétféle menü
van: egy hagyományos és
egy vegetáriánus, plusz
mindkét menühöz jár egy
gazdag salátabár plusz 
kávé - és egy meleg leves is

Határidőnapló

tegnap voltam Malmöben
és eszembe jutott, hogy a
múltkor a könyvesboltban
jó kis határidőnaplókat
láttam, a 2019-es évre

az egy másik kérdés, hogy
magyarul miért az a neve,
hogy "határidőnapló",
amikor legkevésbé azt
írunk bele, határidőket

de mindenesetre alaposan
végignéztem a kínálatot
jópárféle beosztásúak
voltak, nekem az tetszik,
ahol van hely jegyzetnek is

találtam is egy olyat, amiben
bőven van helyem írogatni is
- ez hiányzik a mostaniból -
de leginkább az ragadott meg
benne, hogy ilyen szép színű

és mintás a külső borítója
öröm kézbe venni és azt
hiszem, ez is fontos, ha napi
szinten használom majd
a külcsín, nemcsak a belbecs

nagyon remélem, hogy 2019
egy jó év lesz, mert az idei év
hozott pár hullámvölgyet, ami
persze időnként előfordul, de
én most a hullámhegyre játszok...

Reformkonyha

mostanában rákaptam a
salátákra, mindenféle
salátakeveréket veszek
a boltban: frisé-, rosé-
és machesaláta, rukkola,
hagyományos saláta és
társai, plusz kipróbáltam
a fekete káposztát és a
zöld fodroskáposztát is
ezek is nagyon finomak
és persze egészségesek

úgyhogy sok ilyen vegyes 
salátatálat eszem, meghintve
nyers brokkolidarabokkal,
paradicsommal, olívaolajjal
és mangós balzsamecettel
így együtt nagyon finomak
tudnak lenni, szóval néha
nem is tudom abbahagyni
és csinálok még egy adagot
valahogy azóta már nem is
kívánom a kenyeret, ami
nem is olyan nagy baj, sőt!

ma is elmegyek az ICA-ba
és megnézem, mit kínálnak
pláne ha van valami akciós
- mert szokott lenni leárazott
salátakeverék, ha 2-3 napon
belül jár le a szavatossága -
és feltöltöm a készleteimet
mert a salátavacsora nemcsak
finom és egészséges, de elég
egyszerűen is összedobható
szóval számomra ideális

Vasárnapi hangulat

reggel kisütött a nap, a
macskával lustálkodtunk
az ágyban, én olvastam és
reméltem, ilyen idő lesz
de mostanra beborult
és sötétebb lett itt bent
kint szél fújja a leveleket
meg a fák kopasz ágait

a reggeli tornám után
úgy éreztem, szükségem
van egy bögre kávéra
amit a számítógép előtt
fogyasztottam el, közben
belenéztem egy régi
Híd-részbe, mert azt
hiszem, hiányzik nekem

a szereplők személyisége
egymáshoz való viszonyuk
a nyomozások hangulata
a malmöi helyszínek képe
a fordulatok, amiket hiába
ismerek kívülről és belülről
mégis jó újranézni őket és
kár, hogy nem lesz új évad

mostanra kiürült a bögrém
és a macska is átjött ebbe a
szobába, folytatja délelőtti
sziesztáját, mert egy ilyen
szőrmók állatnak sokat kell
ám pihennie, hogy újult
erővel tudja követelni az
következő adag ételét

addig is hihetetlen pózokban
tudja magát ellazítani, mint
egy rongybaba, akiben egy
csont sincs, kicsit irigylem
is ezért a képességéért, de
hát ez van: ő egy macska,
mi meg emberek lennénk
a mi főszerepünk az etetés

Harc a helyekért

tegnap Malmöből hazafelé
a lila vonat csak egyetlen
kocsival közlekedett a
szokásos kettő helyett
így sokaknak nem jutott
ülőhely és állniuk kellett
szerencsésnek mondhattam
magamat, én, aki ültem...

hamar zsúfoltság lett az
állóhelyeknél is, és az
embereket rosszul érintette
egy-egy hirtelen fékezés is
miközben én azzal a luxus
problémával küzdöttem,
hogy a szomszédom, egy
férfi nagyobb helyet foglal
el, mint ami járna neki

nem esett jól nekem, hogy
félig rámül, miközben a
tabletjét bámulja, közben
nem akartam magamat
picire összehúzni sem,
nehogy azt higgye, hogy
ő nyert a térfélszerzési
csatában - de így meg
folyamatosan hadban
álltunk, mi ketten

a lila vonat lila ülésein
és persze Murphy
törvénye garantálta,
hogy nem akart hamar
leszállni sem, így csak
az hozott nekem végül
megkönnyebbülést, hogy
megérkeztem célomhoz
és leszálltam Ystadban

Híresség

az egész falu
hivatalos volt
kedden vacsorára
egy közeli házba
ami étteremként
funkcionál, de
csak egy idősebb
pár tartja fent azt
a férfi a szakács
méghozzá híres
volt valaha, még
egy 12-oldalas
mellékletet is
kapott az egyik
újságban, de ez
már régen volt
az újságlapok
megfakultak
de ő büszkén
mutatta nekünk
is, meg másnak
és elmesélte a
pályafutását
volt ő még anno
Kanadában, a
svéd követségen
szakács, például
és humorosan
próbálta előadni
magát, de nem
mindenkinek
jött be a humora
sajnos nekem sem
pláne mert sokat
dicsekedett és
elég sokat hadart
de az előétel-tál
tényleg finom
volt, lazaccal,
saját szósszal,
karfiolkrémmel,
salátával, satöbbi
kíváncsian vártam
hát a főételt is,
ezzel nem voltam
egyedül, de mint
kiderült, ez a tál
volt az összes, amit
nekünk szánt a
szakács, ez volt a
lazactál, nem lesz
főétel - így hát a
kávéval és a finom
vajas keksszel
vigasztalódtunk...

Inspiráció

szeretnék festeni egy képet
fehér vászonra, ahogy kell
de nem tudom eldönteni,
hogy milyen színekkel
dolgozzak, vajon csak
egyetlen színt fessek a
fehér alapra vagy kettőt
például kéket és szürkét?

mert láttam pár ilyen
festményt a neten, ahol
egy-egy szín dominált 
a nagyobb méretű képen
és a falra feltéve nagyon
dekoratív hatása lett:
mintha a falat festették volna 
arra az egy-két színre

persze ha festenék is egy
ilyen nagyobb képet, rögtön
felmerülne a kérdés, hogy
hová is akasszam fel vajon?
túl kevés a fal a lakásban
nehéz lenne neki helyet
találni, de a nappaliban
elférne a kanapé fölött

legalábbis azt hiszem, a
puding próbája az evés,
ahogy a szólás mondja
a meglévő kisebb képeimet
pedig egy helyre kellene
csoportosítanom, hogy 
jobban mutassanak így
mert egységben az erő

Mobilmánia

az emberek az utcán, a vonaton,
a buszon, a váróteremben, az
iskolában és szinte mindenhol
az okostelefonjukat bámulják
nem vagyok kivétel én sem
de azért bizonyos határokat
megtartok, pl. menet közben 
soha nem nézem a mobilomat

lassan észre sem vesszük egymást
annyira leköt az a kis képernyő
az orrunk előtt, rajta hírekkel,
üzenetekkel, filmmel, játékkal 
vagy bármi más érdekességgel
mintha ismét gyerekek lennénk 
és beszabadultunk volna egy
édességboltba, tele cukorkával

és ha valakivel élőben beszélünk
azonnal faképnél hagyjuk, ha
megcsörren a telefon a zsebben
pedig ki mondta, hogy egy talán
ismeretlen fontosabb, mint az,
akivel éppen eszmét cserélünk?
de nem gondolkozunk ezen,
inkább reflexből cselekszünk

persze, jó dolog a mobiltelefon
nem állítom, hogy nem lenne az
egész lexikonokat és tudakozókat
helyettesít, s nem hagyja azt sem,
hogy eltévedjünk az ismeretlenben
na és persze kapcsolatba tudunk
lépni általa ismerőssel, rokonnal
sokféle módon, akár ingyen is

de az agyunk könnyen túlterhelődik
ha túl sokáig nézzük a villódzást
ami ezen a kis képernyőn látható 
és megvan annak is az esélye,
hogy elveszítjük a kapcsolatot
a való világgal, ami körbevesz
bennünket, a sokdimenziós, ami
nem képernyőn keresztül beszél

Őszi hangulat

már szinte az összes levél lehullott 
a fákról, van mit gereblyézni, a
gyepen pedig madarak vadásznak
de a madáretető is gyorsan lefogy
csak győzzük utánatölteni a magot
egy kis harkály is megjelent rajta

a hétvége szürke volt és ködös
az a fajta időjárás, amikor az
embernek nincs kedve semmihez
pláne nem kimozdulni otthonról
de szombat este moziban voltunk
ahhoz megfeleltek a körülmények

a Bohemian Rhapsody-t néztük meg
a Queen-ről és Freddie Mercury-ról
nosztalgikus volt hallani a számokat
amiket most megint elő fogok venni
mert zseniálisak, lelkesítőek és hát
élvezet őket újra meg újra hallani

az üzletek beindítják a karácsonyi
dekorációt és vásárt: pirosba, zöldbe
és aranyba öltöztetik a boltokat
pedig még november közepe sincs
de a kedvenc kávézóm is pirosba
öltözött és karácsonyi lattét kínál

jelzik: itt az ideje ajándékot venni
a karácsonyi menün agyalni, vagy
átöltöztetni a lakást ünneplőbe
de rám nincsenek nagy hatással és
a karácsonyi csillagok egész évben
kint vannak, mert szeretem őket

Reggeli benyomások

reggelente a vonaton
már ismerek pár arcot
persze nem személyesen
csak felismerem őket

például a házaspárt
ahol a férfi kopasz
és menetközben főleg
aludni szokott, míg
csinos felesége a 
mobilján küld pár
üzenetet,de közben 
is fogják egymás kezét

vagy ott van a négyes
akik mindig egy helyre
ülnek és élénk társalgást
folytatnak egymással:

három nő és egy férfi
a múltkor véletlenül
leültem a negyedik 
helyre, hamarabb, mint
akit ők vártak, lett is
zavar a rendszerben
de gyorsan helyet
cseréltünk az illetővel

néha belegondolok,
hogy vajon mit csinálnak
napközben ezek az emberek?
persze csak találgatni tudok