reggel a szokásos Espresso House-ban kezdtem
kaviáros-tojásos szendvics és cafe latte a menüm
és mivel ez a kávézó a szülészet épületében van
nem meglepő, hogy megfigyeltem egy apukát is
aki az icipici nyugodt babájával kávézott együtt
nagyon aranyosak voltak így együtt, elmélyülten
az egyik barista lányt pedig Montserratnak hívják
de sugárzó jelenség ő maga is, kedves és vidám
már korábban felfigyeltem rá egy másik kávézóban
ahol pár szót is váltottam vele a kávémra várva
nagy különbség tud lenni barista és barista között
van, aki unott arccal szolgálja ki az embereket
és van, aki félvállról veszi a munkáját és túl laza
furcsa szakma lehet ez is, mert munka közben
pár négyzetméteren osztoznak csak a kollégák
itt aztán muszáj alkalmazkodóképesnek lenni
különben szenvedést hoz az egész munkaidő
gyorsnak is kell lenni, meg barátságosnak
alapvető, hogy jól tudjon kommunikálni valaki
könnyen el kell tudni csevegni egy-egy klienssel
és hát zajos munkahely is ez végülis, hiszen
a kávégépek, a darálók egyike sem csöndes
de talán a leghangosabb zaj mind közül, amikor
a kávézaccot kiütik a tartójából, jól odavágják
úgyhogy egy igazi kávézó sosem a csönd szigete
de mindezekkel együtt mégis jól tud esni egy
sarokban leülve kedvenc italunk kortyolgatása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése