2018. november 5., hétfő

A vad türkiz

festettem ezt a képet még régebben
amin mintha egy hatalmas Nap
pirosas-narancsosan izzana
rajta kívül leginkább türkizes
pici aranyszínű csillagokkal
a vörös és a türkiz határa pedig
egy fekete csík mint egy fekete lyuk
alul pedig némi parázs éled vagy hamvad
de ne felejtsük el a két görbe vonalat sem
amik mintha köldökzsinórok lennének

miközben vittem fel ezeket a színeket
nem volt bennem semmiféle történet
legalábbis tudatosan nem, csupán
arra gondoltam közben, hogy 
ezek a színek tetszenek nekem
a türkiz, a kék, az arany, a piros
különösen a türkiz nagy kedvencem
azt hiszem, tudom is, miért van ez így
gyerekkoromban volt egy pólóm, amit
úgy kellett kikönyörögnöm magamnak

mert anyunak nem tetszett egyáltalán
türkiz és sötétkék csíkok voltak rajta
még életemben nem láttam ilyen szépet
de anyu azt mondta, "vad színe van"
és nekem, a jókislánynak kivételesen
kötnöm kellett az ebet a karóhoz
különben a boltban maradt volna a pólóm
anyu pedig kelletlenül, de megvette nekem
soha nem szerette, vadként emlegette
de én imádtam e csodaszép darabot

aztán egyszer biztosan kinőttem és
nyoma veszett a türkiz szépségnek
lehet, hogy anyu elajándékozta
vagy éppen kidobta, amikor nem láttam
nem lehet tudni, mindenesetre eltűnt
pedig megtartottam volna magamnak
inspirációnak, emléknek, színmintának
lehet, hogy tudat alatt most is ezt keresem
az ideális színkombinációt, türkizzel
talán egyszer meg is találom, ki tudja?

Nincsenek megjegyzések: