a buszon, a váróteremben, az
iskolában és szinte mindenhol
az okostelefonjukat bámulják
nem vagyok kivétel én sem
de azért bizonyos határokat
megtartok, pl. menet közben
soha nem nézem a mobilomat
lassan észre sem vesszük egymást
annyira leköt az a kis képernyő
az orrunk előtt, rajta hírekkel,
üzenetekkel, filmmel, játékkal
vagy bármi más érdekességgel
mintha ismét gyerekek lennénk
és beszabadultunk volna egy
édességboltba, tele cukorkával
és ha valakivel élőben beszélünk
azonnal faképnél hagyjuk, ha
megcsörren a telefon a zsebben
pedig ki mondta, hogy egy talán
ismeretlen fontosabb, mint az,
akivel éppen eszmét cserélünk?
de nem gondolkozunk ezen,
inkább reflexből cselekszünk
persze, jó dolog a mobiltelefon
nem állítom, hogy nem lenne az
egész lexikonokat és tudakozókat
helyettesít, s nem hagyja azt sem,
hogy eltévedjünk az ismeretlenben
na és persze kapcsolatba tudunk
lépni általa ismerőssel, rokonnal
sokféle módon, akár ingyen is
de az agyunk könnyen túlterhelődik
ha túl sokáig nézzük a villódzást
ami ezen a kis képernyőn látható
és megvan annak is az esélye,
hogy elveszítjük a kapcsolatot
a való világgal, ami körbevesz
bennünket, a sokdimenziós, ami
nem képernyőn keresztül beszél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése