így hétköznapinak tűnik a hétvége
eső utáni nedves-borús nyugalom,
csak a papot látom kint menni,
aki nő - Svédföldön ez természetes
kis falunkban még mindig nem tudom
mindenki nevét, pedig kevesen lakunk
itt a világ végén, e picurka faluban
ahová Malmöből költöztünk immár
ötödik éve, ha jól számolom
a macska hirtelen az ölembe bújik és
hálásan, hangosan dorombol
tudom, én vagyok neki a fűtőtest
ő viszont a társaság nekem
kölcsönösen megbecsüljük egymást
lemegyek a pincénkbe, hogy
bedobjak egy adag mosást a gépbe
mosópor, öblítő és színes ruhák
- mintha létezne színtelen ruha is -
pörögnek a mosógép dobjában
arra gondolok, hogy vajon miért
nincs kedvem kimozdulni a házból
talán mert egyedül unalmas sétálni
vagy mert nem akarok megázni
esetleg mert itthon lenni jobb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése